Ballagás 2021

A ballagó nyolcadik osztály:

A végzős osztályt a tarisznyák átadásakor Somogyiné Csécsi Éva tanárnő búcsúztatta az iskola tanárai nevében. Az elhangzott beszédet itt adjuk közre:

Kedves Nyolcadikosok!
Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy kollégáim és a magam nevében elköszönjek tőletek.
Az emlékezet csodálatos képességünk, a jó dolgokat többnyire megőrzi, sokszor még ki is színezi, a rossz dolgokat legtöbb esetben elejti. S mivel az emberi lélek feneketlenül gazdag és eleven, ezért előfordul az is, hogy a szép dolgok varázsukat vesztik, a rosszként elejtettek pedig – akár a legendák Főnix madara – győzedelmesen megújulva, megtisztulva feltámadnak.
Kérlek benneteket, emlékezzetek így is, úgy is!
Emlékezzetek ránk, ha majd az új iskolátokban az itt megszerzett tudásra és készségekre alapozva megfeleltek az elvárásoknak: ha lesz még erőtök az utolsó  kör lefutásához, ha nem okoz gondot egy-egy magyar népdal felidézése, ha majd a matektanár legnagyobb ámulatára csukott szemmel lerajzoljátok a legfontosabb függvényeket, ha könyv nélkül szavaljátok kedvenc verseiteket és közben még mondatelemzést is végeztek, ha kapásból soroljátok a kénsav fizikai és kémiai tulajdonságait, vagy a II. világháború helyszíneit, eseményeit az összes évszámmal együtt.
Kedves Végzősök! Sose feledjétek: az iskolában megszerzett tudás, készség, előhívott képesség – és ezt minden kollégám így gondolja – alapvetően azt van hivatva szolgálni, hogy személyiségeteket kibontakoztathassátok szeretteitek, mindenek előtt szüleitek, testvéreitek, nagyszüleitek, majdani családotok, tágabb életközösségeitek és nem utolsó sorban hazánk, Magyarország javára. Aranyszabály: amit adtok, azt fogjátok ti is kapni.
Egy kolumbiai Nobel-díjas író, Gabriel García Marquez azt vallja, hogy egy ember életében kilenc éves korig minden lényeges esemény lejátszódik, az azt követő évek már puszta ismétlések csupán. Hát ismételjetek! Ha erre jártok, ne restelljetek betérni az Irinyibe, hogy elmondjátok, mi történt veletek, hogy alakult sorsotok. Ha az utcán találkozunk, szeretnénk, ha szívélyesen köszönthetnénk egymást, szemetekbe nézve kereshetnénk a régi tanítvány vonásait, és pár szót váltva örülhetnénk a találkozásnak. Higgyétek el, lélekben erősíteni fogjuk egymást!
Úgy menjetek el, hogy tudjátok, mi kivétel nélkül büszkék vagyunk rátok, ahogy egy anya büszke a gyermekeire. Senki sem tökéletes (ti sem, mi sem), de visszavonhatatlanul létrejött a mögöttünk hagyott években egy olyan lelki kapcsolat, amit érdemes ápolni. Mi biztosan kíváncsiak vagyunk minden örömötökre, bánatotokra, legyen rá gondotok, hogy osszátok meg velünk. Ne feledjétek, a Ti sikereitek, bánataitok a mi sikerünk és bánatunk is, ha megosztjátok több lesz az öröm és könnyebb a bánat.
Ne feledkezzetek meg egymásról sem. Tegyétek félre – ha voltak ilyenek – a múltbeli sérelmeket, és társakként, jóbarátokként váljatok el. Tartsátok egymással a kapcsolatot, tudjatok egymás legfontosabb életeseményeiről, mert az első emberi kapcsolatok, barátságok, szerelmek életetek végéig elkísérnek.
Kollégáim és a magam nevében kívánok nektek jó egészséget, lelki békét, derűt, s álmaitokhoz sok sikert!
Isten legyen veletek!